Írta: Bedő J. István
Nemigen lehet tudni, hogy egy a saját korában, sőt később is sikeres szerző miért felejtődik el. MertPierre de Marivaux-val ez történt. Pedig a 18. század – vagyis a Molière utáni idők – francia színpadán nála kedveltebb szerző nem fordult meg. Igaz, nevetségessé tett figurái egy letűnő kor tudálékos, preciőz vagy szenvelgő alakjai voltak, s a néző talán már a vaskosabb alakoknak szentelt nagyobb figyelmet, vagy igazi mulatságra vágyott.
Míg a kortársa, Goldoni természetesebb, olykor ordenárébb hősei minálunk színházról színházra, egyik évadról a másikra lépnek a deszkákra, a francia komédiázást valahogy kihagyjuk. Molière visszatér, Marivaux nem. Illetve most Fábri Péter fordítói szívességéből igen.
A teljes cikket ide kattintva olvashatják el.