Megnyitja: Dévényi Tamás építész
Az egykori páncélteremnek, a trezornak nincsenek ablakai, mégis valami fura, sűrített építészeti esszenciával bír. Homogén, szürke, monolit tér, ami egy szobrász irracionalitásra amúgy is hajlamos szellemét a legfontosabb értékek erőteljes megjelenítésére ösztönözheti. Nincs jelen a szokásos kiállítási arisztokratizmus. Talán fontosabb, amiből manapság rosszul állunk: szemléletmód, izmus, komplexitás mint vállalt képesség, az összefüggések emelkedett értékteremtése, a műfajok egymásba hatolása az alázat mentén, a használó szellemének, életstílusának megemelése, a fény, a szín, a téri absztrakciók összefüggő, rejtett lelki üzenetei. A szándék az élhetővé tehető intellektuális környezet felkínálása az arra nagyérdemű közönség felé. Talán egy szerény embertisztelő karnyújtás az identitást keresők irányába.
küldés...
