A kiállítás finisszázsa: 2014. április 30. 18.00
Felolvas: Parti Nagy Lajos
Nézem Bodor Anikó munkáit, régiek, újak — ha a magyar nap alatt régi a régi és új az új — , s a műfajon tűnődöm, bár lényegében mindegy. Tüntart, legyen tüntart, ellesett s utólag, többé-kevésbé megmunkált fotók felvonuló, nagygyűlő, demonstráló, tüntető mimagunkról, mimásunkról, miőinkről, mimieinkről, mitikről, miénekről. Ha krónika, akkor sem eseményeké, inkább mentalitásé, hiteké és vakhiteké. Arcok személyiségvédő téglácskákkal, zászlók, fejfedők, pórázok, bakancsok, papendeklik. Kesernye anzixok, személyes kivágatok erről a mi 25 éves igen könnyen koszolódó szabadságunkról, annak utcai, hogy úgy mondjam, gyakorló változatáról. Ez mind mi vagyunk egykor és most, a nemmik is, őkvagyunk, mivagynak, fölösleges ragoznom, ezek a képek a pátosz hátoldaláról beszélnek nem halkan, nem hangosan, épp abban a fekvésben amit fontos lenne meghallani. /Parti Nagy Lajos/
Megtekinthető: 2014 05 03
küldés...
