Létezik-e európai jazz?

Előadó:
ZIPERNOVSZKY Kornél

Az afrikai gyökereken túl az európai és amerikai kultúra egyaránt döntő hatással voltak a jazz kialakulására, hiszen az európai klasszikusok és a századforduló idején népszerű zene nélkül nem így alakult volna ki a műfaj. Mire a jazz az USA egész területén ismertté és divatossá fejlődött, és ezen a néven elterjedt, úttörői már Európába jöttek és európai zenészeket alkalmaztak együtteseikben. Django REINHARDT először ARMSTRONG melódiáit próbálta lemezről leutánozni a harmincas években. Alig három évtizeddel később a legendás amerikai gitáros, Joe PASS még fiatal muzsikusként azt határozta el, hogy olyan „folyékonyan” akar gitározni, mint Django (másik példaképe egyébként Charlie PARKER volt). George RUSSELL vagy Don CHERRY, a művészetüket a második világháború utáni években Európában kiteljesítő, stílusteremtő amerikai zenekarvezetők rögtön meghívták például a norvég Jan Garbareket saját együttesükbe, amikor először hallották, mert azt érzékelték, hogy egyformán gondolkodnak, és hogy kölcsönösen inspirálják egymást. Tehát amikor a jazztörténet európai és amerikai részét megpróbáljuk különválasztani, igencsak sziszifuszi, de az is lehet, hogy egyenesen lehetetlen feladatra vállalkozunk. Könnyűszerrel össze lehetne válogatni olyan felvételeket, hogy csak hallás után ne lehessen kitalálni, hogy azokon európai vagy amerikai jazzmuzsikusok játszanak. Az újabb kutatások fényében a jazz történetének európai eseményei egyre fontosabbnak tűnnek. Oxfordban megjelenés előtt áll egy amerikai kutató könyve az Örök háromszög címmel: ábrázolásában az erőtér kölcsönhatásban álló pólusai az afro-amerikai, az amerikai fehér és az európai jazzhagyomány. Érdemes tehát végigkísérni magyar szemmel, hogy mikor érkezett Európába a jazz, kik voltak első, még Amerikában is híressé vált képviselői, és végül hogyan zajlott emancipációja, mik lettek saját megkülönböztető jegyei, és mennyire igazolható Stuart NICHOLSON tétele: A jazz nem halt meg, csak elköltözött.

ZIPERNOVSZKY Kornél az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának Amerikanisztika szakos hallgatója, újságíró-szerkesztő, kritikus. Az LFZE Jazz tanszékén a Jazz és média speciális kollégium megbízott előadója. Kisdoktori disszertációját (Karinthy és a Nyugat) 1997-ben védte meg. A Gramofon Klasszikus és Jazz folyóirat egyik alapítója, itt és a Fidelióban vezette a jazzrovatot. Zenei írásai a Kalligram, az Imágó Budapest, Müpa Magazin és a Revizor Online hasábjain, saját rovatai a Bohém Jazz Magazin Tradíció és kreativitás) és a Fidelio (Take 7) online felületein olvashatóak. Az Americana E-Journal előkészületben lévő tematikus jazz-számának vendégszerkesztője. Jazz nélkül két, írás nélkül max. három napig bírja ki.