Előadó:
VELLEDITS Lajos (restaurátor)
A XVIII. és XIX. századi famennyezeteket előszeretettel díszítették stukkókkal, vagy festéssel. Ennek megfelelően a restaurátorok a csapos gerendafödémeket a képzőművészeti alkotások hordozóanyagának tekintik, mint ahogyan a vászonra festett képeknél a festővásznat is a festmény szerves részeként kezelik, és mindent elkövetnek a meggyengült lenvászon konzerválásáért és megerősítéséért.
A ’80-as évek végén találkoztunk először néhány elkorhadt gerendavéggel, amelyet megfelelően összeforgatott lécdarabokkal egészítettünk ki. Az eljárást a fára festett táblaképek megtámasztására használt eljárás alapján parkettázásnak neveztük, s leginkább az építészetben használatos ragasztott fatartókhoz hasonlatos. Azóta több csapos gerendafödém megerősítését végeztük el, amelyek közül különösen érdekesek voltak az esztergomi északi kanonoksor födémei, mivel az egykori kanonoki palotákat iskolává alakították és a födémeknek jelentős terhelést kellett elviselniük.
Különleges restaurálási munkával járt együtt a soproni volt jezsuita konviktus famennyezetének helyreállítása. A Sopronban egyedülálló késő reneszánsz mennyezet sajátos festése tökéletesen egybevág az Esterházyak fraknói faldekorációival és ez számos érdekes következtetésre adott lehetőséget, amelyre előadásom végén szeretnék kitérni; már csak azért is, hogy ne pusztán műszaki kérdésekről essen szó.
Kamarai tagok 1 kreditpontot igényelhetnek (1000 Ft). MÉK 2015/49
küldés...
