Előadó:
CSEH Dávid
A Meidzsi-restauráció (1868) után az új, nyugatról érkező színházi formák egyre gyorsabban nyertek teret Japánban. Éles ellentétben álltak a hagyományos nó, kabuki és bunraku színházakkal: az ember viselkedésével és testével kapcsolatos új látásmódot képviseltek, és sokáig úgy tűnt, hogy el is söprik elődeiket. Az előadás középpontjában a japán színháztörténet azon időszaka áll, amely során a rohamosan változó Japánban a színpadokon új testek jelentek meg – kimono helyett öltönyben, szoknyában, cipőben.
CSEH Dávid esztétika szakos PhD-hallgató, színházi dramaturg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Kutatási területei: japán tradicionális színházak és színháztörténet, japán esztétika.