Sajtó

A hang-építő-művész (Mátrai Péter)

Mátrai Péter Ybl-díjas építész mintegy húsz éve szerelmese az elektronikus zenének. Megszállottan keresi a “sosemvolt”, új hangokat, előszeretettel szólaltat meg fura tárgyakat, elszántan tanítja a fiatalokat mindarra, amit jószerével teljesen egyedül tanult meg. Az építésszel készített interjú a Café momus komolyzenei magazinban olvasható.
Január 31-én, vasárnap 18 órától hallgathatják meg Mátrai Péter zenei estjét az érdeklődők a FUGÁ-ban.

- Hogyan lesz egy szakmájában elismert építész egyszersmind zeneszerző is?

- A gyermekkori zongoraleckékre mint szorgalmas megfelelési gyakorlatokra emlékszem. Négy és fél év után abba is maradtak… Gimnazistaként egy amatőr zenekar zongoristája lettem, majd az akkor már gombamód szaporodó zenekarok egyike, a Rangers együttes billentyűseként belekerültem abba a világba, amit az Illés-Metro-Omega triásza fémjelez. De én építész akartam lenni. Otthagytam érte a színpadot. És a zenében is hosszabb csend következett. Az Iparművészeti Főiskola évei után, az építészpálya kezdeténél támadt bennem a mániákus érdeklődés a komolyzene iránt. Főleg a barokk és a 20. század szerzői izgattak akkoriban. De egyre égetőbben hiányzott maga a zenélés. Zongoránk nem volt, hát furulyázni kezdtem megszállottan, magányos autodidaktaként. Akkor úgy tűnt, megtaláltam életem hangszerét. Ám a nyolcvanas évek közepe táján egy pályázati díjból vettem egy szintetizátort, s ez a hangszer – majd kisvártatva a számítógép – egy teljesen új világot nyitott ki számomra, aminek azóta is a bűvöletében élek.

A cikk teljes egészében itt olvasható.