Mikor fogalmazódott meg bennetek, hogy gyerekelőadást szeretnétek csinálni?
Egyszerre több irányból jelentkezett az igény. Már régóta szerettünk volna környezetvédelmi témájú előadást készíteni, mivel annál fontosabb témát, mint hogy a föld, a természet védelmére ösztönözzük a gyerekeket, nemigen tudunk elképzelni. A közvetlen ispirációt a társulat tavalyi performansza, a Gombagyökér című háztartási bábjáték adta: a mesés elemekkel átszőtt felnőttelőadás közben úgy éreztük, szívesen készítenénk gyerekprodukciót. Másrészt amikor Zsuzsa kisfia, Valter Fülöp meghallotta, hogy bábjátékot játszunk, ő is jönni szeretett volna, ám mivel a Gombagyökér erősen korhatáros produkció, otthon kellett maradnia – Juhász Kristóf, a Gombagyökér írója ekkor ígérte meg Flüpinek, hogy ír egy mesedarabot.
Miért kortárs szöveget választottatok, nem lett volna egyszerűbb klasszikus szöveghez nyúlni?
A K.V. Társulat egyik legfontosabb jellemvonása, hogy minden alkalommal kortárs szövegekkel dolgozik. Mindketten Kaposváron voltunk színésznők hosszú évekig, rengeteg klasszikus darabban játszottunk, és úgy ítéljük meg, hogy a kortárs problémák kortárs nyelven, új darabok útján tudnak a leginkább megszólalni. Másrészt valljuk, hogy a független színház a kísérletezés helye: itt bátrabban vállalható be egy-egy kockázatos kísérlet, ami önmagában akár sikertelenséget is jelenthet, de a jövőben éppen ennek a tanulságaiból, tapasztalataiból tudunk tovább lépni.
Hogyan zajlott a közös munka Juhász Kristóffal, az előadás írójával?
Korábban mindig csapatmunkában zajlott a darabírás. A Fürdőszobát mi magunk írtuk, a Fellebbezés esetében Kristóf már jelen volt mint alkalmazott drámaíró, a Szilánkokat pedig egyszerre három szerző, Bánki Gergely, Kristóf és Alice Müller készítette. Ezúttal Kristóf az eddigieknél jóval szabadabb kezet kapott: meghatároztunk egy irány, egy fő csapásvonalat, amelyen a darab elindult, és időről-időre összeültünk – később már az előadás dramaturgjával, Markó Róberttel –, megbeszéltük a fejleményeket, agyaltunk a hogyan továbbon.
Miért éppen Kristófot kértétek fel az előadás rendezőjének?
Kristófnak már írás közben volt egy igen erős víziója a szövegről, nagyon szerette volna ő megrendezni, mi pedig rábólintottunk, mert azt gondoltunk: hol van még egy ilyen szegmense a színházcsinálásnak, ahol egy ennyire különös fantáziájú, egyértelműen színházi tehetségű ember, mint Kristóf kipróbálhatja, hogyan birkózik meg egy ekkora feladattal? Minden más esetben biztosra kellene mennünk, függetlenként nem.
Mire számítson, aki jegyet vált az A Kitin Klán a Kertbe megy című előadásra?
Olyan produkciót szerettünk volna létrehozni, ahol eltűnik a hagyományos színpad-nézőtér viszony, ahol a cselekmény a gyerekek között, a gyerekek aktív közreműködésével játszódik, ahol mind az öt érzékszervüket használhatják a játékban. Mivel a szereplők hosszú utat járnak végig az előadás során, igyekszünk nagy hangsúlyt fektetni a kidolgozott, koreografált mozgásokra (koreográfia: Elek Ányos), és a zenék kiválasztásakor-megalkotásakor is a természetesség a fő szempont (zene: Zságer-Varga Ákos). De nem csak a látásnak és a hallásnak szánunk szerepet, hanem a szaglásnak, az ízlelésnek, a tapintásnak is: a látvány organikus elemekből épül, a díszlet egy részét magunk gyűjtöttük a környező erdőkben, s a kellékek – fűszer- és gyógynövények – is egytől-egyig természetes anyagok.
Kik lesznek a produkció szereplői?
Független csapat vagyunk, a K.V. Társulat magja állandó: akivel dolgozunk, azzal hosszú távra tervezünk. A társulat tagja korábbról Juhász Kristóf, mi magunk adottak vagyunk, s először dolgozik velünk Hegedűs Barbara, Elek Ányos és Gombai-Nagy András.
Hol, mikor és milyen korosztálynak játsszátok az előadást?
Az 5 és 9 év közötti korosztály a célcsoportunk, na meg persze a szüleik. Helyszínnek – nagy örömünkre – sikerült megnyernünk a FUGA Építészeti Központot Budapest belvárosában, a Petőfi Sándor utcában.
küldés...
