Megnyitja:
PARTI NAGY Lajos
Kurátor, rendező:
JERGER Krisztina
Film:
HALÁSZ Gábor (kamera), RABÓCZKY Judit Rita (vágás, rendezés)
Kiállítás-világítás:
BAKTAI Gábor
Közreműködik:
GERGYE Krisztián
magadat látod ha engem nézel, csak az én szemeimen keresztül. egyedül vagy a semmiségben, a középpontban, végtelenül. ha hozzád szólok, az csak visszhang, miattad rezeg a levegő. ha hozzám nyúlsz is, magad éred, a felszín alatt ez kiderül. úgy kanyarodsz magadba, ahogy a felhőkig táguló óceán, saját testébe harapva, esővel öntözi önmagát. nincsen arcom, sem vérem, akkor élek, hogy ha látsz. a következő lépést az mutatja, amire vágysz. fényből vagy és fénnyé leszel, én csak szétszórom a kincseid. csak a káprázat hazudja azt neked, hogy nem vagyunk egy. és mindig itt.
törött tükröd vagyok, úgy verem vissza a fényt, ahogy tartasz. ha bántasz, magad bántod. ha szeretsz, bennem megtalálod.
ez az emberi áldás. a tudatlanság az átok.
csak egy sejt vagy, egyetlen dolgod, hogy teljes legyél. mindenki így van ezzel, és mások között, magányban él. de ne félj.
mert nincs ember, csak emberiség. és nincs halál, csak üresség. /KEMÉNY Dávid/
RABÓCZKY Judit Rita nőalakjai az elmúlt másfél évben születtek.
Gesztusaik, testbeszédük megannyi asszociációra adnak lehetőséget. A kiszolgáltatott kitárulkozás elesettsége, a szépség megejtő lágysága, vagy a frivol agresszivitás tekintélye mind megtalálható bennük. A kilenc szobor drámai bátorsággal fogalmazza meg az ember/nő/ megannyi arcát, félelmeit, odaadását, erejét, kecsességét, vulgarizmusát. /JERGER Krisztina/
küldés...
