„semmik vagyunk ’s minden leszünk”
(Föl, föl ti rabjai földnek munkásmozgalmi indulóból)
Az akadémiai modellek egészen különleges helyzetben vannak. Műtárgy lesz belőlük, ők maguk a semmi rosszul fizetett színészei. Csak a látványukkal járulnak hozzá a Festészet történetéhez. Ők jelennek meg névtelenül a mitológiai ábrázolásokban és a rajtuk megfigyelhető anatómiai ábrázolásokban. Ők a művésznövendékek próbabábui, sorsuk a megfigyelés alatt ellényegtelenedik.
A tanár vagy mester tudja, hogy elsősorban a rászorulók vállalnak ilyen munkát. Vezérigazgatók fizetni szoktak a portréjukért.
A tíz nagyméretű festmény és az őket körülvevő tárgyak róluk szólnak, ahogy egy adott pillanatban megjelennek. Szép, nem szép? Lényegtelen. /Halász András/
küldés...
