A When I Was Better (Amikor jobban voltam) című könyv húsz év problémákkal terhes szerelmi kapcsolatát meséli el István és Etelka között. A történet 1944 és 1964 között mozog, vázát pedig a az 1956-os magyar forradalom 11 napja adja. A véres felkelés után István úgy dönt, hogy kivándorol Kanadába, ezzel megszakítva amúgy is törékeny családi kötelékeit, és összetörve Etelka szívét ebben a politikailag amúgy is érzékeny időben. A szétválás hét éve alatt a regény vissza-visszatekint az időben, hogy felidézze a fiatal szerelmesek életét és érzelmeit, mielőtt a történelem vihara elszakította volna őket. Mikor végre Kanadában újra egymásra találnak, Istvánnak és Etelkának meg kell birkóznia a múlt nehezen gyógyuló sebeivel.
A mai világméretű menekültügyi válság idején a háború és a konfliktus miatt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek helyzete erősebben benne van a köztudatban, mint valaha. Ma már a családokra gyakorolt generációközti hatások és a poszt-traumatikus stressz szindróma is széles körben ismertek. 2015-ben azonban, közel 60 évvel az 56-os forradalom után Magyarország 13 méter magas kerítést állított fel a konfliktusok elől menekülő szíriai menekültek dagályának megállítására; mindezt annak ellenére, hogy a világ fél évszázaddal korábban nagyvonalúan megnyitotta kapuit a magyar menekültek előtt. A hat év alatt íródott könyvet sokan Sofi OKSANEN Tisztogatás című művéhez hasonlítják.
A kanadai-magyar író BOZI Rita trauma-központú szomatikus terapeuta, Dr. MATÉ Gábor kollégája, multidiszciplináris előadó, színész, drámaíró, táncos, aki tanulmányait a Humber School of Writers-ben és a National Ballet School of Canada-n végezte. Írásai olyan folyóiratokban jelentek meg, mint a The New Quarterly, az FFWD Weekly, az Unlikely 2.0, a WritingRaw.com, és a Pages of Stories, 2012-ben pedig elnyerte a THIS Magazine által meghirdetett Great Canadian Literary Hunt verseny 3. helyezését.
A The Blogfather of Iran (Az iráni blogfőnök) című darabban egy nyugati drámaíró (Ken) Iránba utazik, hogy egy nemzetközi színházi fesztiválon zsűrizzen. Reménytelenül beleszeret a fordítójába (Liliane), aki azonban a Blogfather néven ismert politikai disszidensbe szerelmes. Az iráni blogfőnök valós személy, Hossein DERAKHSHAN nemzetközileg elismert iráni-kanadai internetes újságíró. Ő annak a technológiának a feltalálója, amely megnyitotta a blog világát Irán és a muzulmán világ nagy része előtt. Mikor DERAKHSHAN 2009-ben ismét Iránba látogatott, letartóztatták és 19,5 év börtönre ítélték, méghozzá Irán leghírhedtebb fegyházában. Nyolc év elteltével azonban a kormány feltételes szabadságra bocsátja Hosseint, akinek első dolga, hogy megtalálja Liliane-t.
A darab a szólásszabadságról és a személyes felelősségvállalásról szól egy olyan korban, amelyben a technológia egyszerre teszi könnyebbé és szinte lehetetlenné a kommunikációt. Azt vizsgálja, hogy lehetséges-e, hogy az olyan ősi történetmesélési eszközök, mint például a dal, a mese és a színház ma nagyobb hatást gyakorolnak a világra, mint eddig bármikor. Ez az eset lenyűgözően illusztrálja, hogy a globális kommunikáció, a hamis hírek és a fűtött politikai párbeszéd világában, eredetünktől függetlenül is mennyire fontossá válik az a képességünk, hogy kimondjuk az igazságot.
Ken CAMERON művész, rendező és dramaturg Calgary-ben tevékenykedik. Harvest című színdarabját Kanada-szerte bemutatták, a Dear Johnny Deere című darabja pedig elnyerte a Betty Mitchell-díjat, valamint a színkritikusok kiemelkedő musical díját is megkapta. Az Alberta Playwriting Verseny nyertese, Nagydíj, 2015
Az esemény nyelve angol, rövid magyar bevezetővel.
Támogató: Playwrights Guild of Canada, Canadian Council for the Art
küldés...
