Ez önmagában figyelemre méltó eseménynek ígérkezett. Tudjuk, hogyCsalog Gábor szenvedélyes pedagógus, aki alapvetően két tárgyat tanít: kamarazenét és Kurtág Györgyöt. Vagy Kurtág Györgyöt és kamarazenét. Nem frivolitásnak szánom ezt a fogalmazást: agyonkoptatott és devalválódott szóval missziót vállalt Csalog akkor, amikor Kurtág állandósult távollétét elviselhetetlennek érezve, a ’90-es évektől -kurzusokon és más adódó alkalmakat kihasználva – programszerűen felvállalta a Kurtág-darabokkal való foglalkozást, „betanításukat” fiatal zenészeknek és belőlük álló formációknak. Idézőjelbe kellett tennem a „betanítás” szót, nem csupán azért, mert enélkül valamiféle mechanikus trenírozást sugallhat, hanem azért is, mert mindenki, aki látta már Kurtág Györgyöt tanítani, jól tudja, hogy ő maga elsősorban egy előadói magatartást tanít, amely lényegileg azonos, légyen szó akár Machaut, akár Kurtág vagy Bartók zenéjéről. Tehát Csalog, ha Kurtág műveit „tanítja be”, akkor is az egész kurtági ethoszt adja tovább, nem egyszerűen egy zeneszerző műveit.
Persze az a kérdés, hogyan -s e kérdésre többféleképp is választ adott ez az este.
A cikk további része itt olvasható.
Szerző: Malina János
Lapszám: 2010 április
küldés...
