1949-ben Budapesten születtem. Gyermekként a szokásosnál többet és jól rajzoltam. A rajzolásból építészmérnöki diploma, formatervezésből belsőépítészet és bútortervezés lett. Több évtizedes tervezői munka után, ennek betetőzéseként a tárgytervezés és a képzőművészet határterületére “tévedtem”.
Műveim használati tárgyak, egyben művészeti, tudományos, kulturális és filozófiai érdeklődésem hordozói is. Talán az érési folyamat lassúsága miatt késői a kezdés, vagy talán azért is, mert számomra az építészeti önkifejezés lehetőségei kimerülni látszanak. A korszak művészeti vonatkozásban is vajúdik, történelmi léptékben mérve új és más világ jön.
Ennek a “szép új világnak” emblematikus eszköze a mikroprocesszor és az ebből összeállított változatos funkciójú eszközök sorozata, továbbá az, amit még ezekből elő lehet állítani. Erre a teljesen új, és ez idáig ismeretlen eszközrendszer térnyerésre ki-ki különbözőképpen reagál, ki lelkesedéssel, ki alkalmazkodással, mások berzenkedéssel. A művészet sem kivétel a hatás alól, akár ha ábrázolni akarja a folyamatokat, akár ha megváltoztatni akarja azokat, akár ha próféciát akar mondani a jövő világáról.
Műveim jelentéstartalmát a korunkat jellemző új anyagok, mint a plexi, a LED diódával előállított fény, de legfőképpen a számítógépből kiemelt, vagy kiemelt és általam manipulált alkatrészek hordozzák. A számítógép szétbontásával és részeinek új tartalommal való megtöltésével többek között azt is szeretném érzékeltetni, hogy megjelenése, elterjedése felgyorsítja az ember, mint biológiai lény hanyatlását. Beláthatatlan következmények várhatók a művészet, a vallás, az emberi kapcsolatok és az életvitel tekintetében. Erre a hirtelen változásra az ember genetikailag nem készült még fel. A magam részéről ezt a folyamatot megakadályozni nem tudom, de a lassításában, befolyásolásában érdekelt vagyok./Bálint Bertalan/
küldés...
