Igali Csanád – ének, zongora, Hammond-orgona
Molnár „Medve Úr” Gábor – gitár
Pengő Csaba – nagybőgő, basszusgitár
Adamecz József – dob
Mindig is foglalkoztatott a gondolat, hogy saját dalokat írjak, de valahogy nem igazán vágtam bele mostanáig. Körülbelül egy éve döntöttem el, hogy le fogom győzni a dologgal kapcsolatos ellenérzéseimet: ha az ember J. S. Bach zenéjét, G. P. Palestrina műveit vagy épp Ray Charles számait interpretálja, biztos lehet benne, hogy a tutiba nyúl bele, minden a saját előadói, zenei kifejező képességén, szorgalmán áll, vagy bukik, ha viszont valaki szövegeket és dalokat ír, akkor valami olyan, egyéb módon kell megnyílnia, amitől én világ életemben tartottam, mivel a saját gondolatokat érzéseket, vagy legalábbis látásmódot verbális módon kell a közönség elé vinni. Mindezeken túl úgy érzem, hogy a blues zene öröksége, amit a hozzám talán legközelebb állónak gondolok, számomra azt sugallja, hogy az ember magának írja meg a dalait, persze nem feladva a műfaj nagy mestereinek klasszikus repertoárját, amiből szintén fogunk játszani az első közös zenélésünk alkalmával.
Sokat lendített a dolgon, hogy megismertem néhány hozzám hasonlóan gondolkodó zenész kollégát, így végül alkotótársakkal, közösen írjuk meg a dalokat, amelyekkel ezen a koncerten bemutatkozunk. Egyáltalán nem célunk, hogy szigorú értelemben véve blues zenét játszunk, a műfaj életérzését megtartva a szövegi és zenei világban több irányban kalandozunk.
/Igali Csanád/