„Lelkem visszariad az emlékezéstől – mondta Vergilius és igaza volt. Amit láttam és éreztem, örökre bekavarodott a gondolataim közé. Ez itt nem az én házam, nem az én kertem és mit keresek én itt egyáltalán. Állok egy ház udvarán, és be kéne mennem valaki más otthonába. A kulcs nincs a kerítés mögé rejtve és nincs a szőnyeg alá csúsztatva sem, pedig így szokott ez lenni faluhelyen. Úgy érzem, hogy már jártam itt. Egy falu, ahol életnek kéne lennie, de helyette nincs semmi, csak a csend. Azt mondják, napokon belül elbontanak itt mindent és jönnek a perek, a kártalanítás és az emlékpark, de mi lesz akkor a csenddel és az élettel? Pontosabban annak a borzasztó hiányával. Azért vagyok itt, hogy ezt megmutassam és bemenjek azon az ajtón, nem lehet már kint maradni. Bent vagyok, és erre emlékezem, lelkem pedig visszariad minden emlékezéstől.” /Kollányi Péter/
Kamarai tagok 0,5 kreditpontot igényelhetnek (500 Ft/ fél FUGA kártya).
küldés...
