EZEK

A kiállításon interaktív fényinstallációk és egy, a vászon mindkét oldaláról értelmezhető videómunka látható. A néző saját részvétele nélkül a művek láthatatlanok maradnak, a befogadás első lépéseként a látogató aktív közreműködése szükséges. Hogy utána mi történik, vagy történik-e valami, az magánügy. Vagy közügy. Esetleg mindkettő egyszerre. Értelmezés és nézőpont kérdése, a válasz és a választás Önökre van bízva.

Eperjesi Ágnes képzőművész a művészet mindenkori kampánycsendjében ezúttal a csoportképződés és felelősségvállalás kényes kérdéseire reflektál. Eperjesi eddigi pályája is azt mutatja, hogy választott médiumában /a fotóban/, annak meglévő eszköztárát probléma nélkül használva alkot. Művei folyamatosan saját és médiumuk alapjait keresik, tárják fel, teszik problémává, értelmezés, reflexió tárgyává. Az észlelés korlátaira való rámutatás, ahogy a tudomány kritikája is, arról tanúskodik, hogy az ember nem mindenható. Arról, hogy, bár sokáig hittük, nem vagyunk urai a természetnek, teremtésnek, hogy bármilyen biztosnak, objektívnek és pontosnak hisszük is eszközeinket, a valóságról való kijelentéseinket pedig tényeknek: nem azok. Az érzékelésből nem lehet kivonni az érzékelőt, bármennyire is szeretnénk, beleavatkozik, belezavar az észlelésbe az észlelő, aki így nem egy önmagától független világot érzékel. Ennek szép példája volt tavaly a Rövid ima című interaktív installációja Székesfehérvárott. A vetített szöveget csak akkor tudtuk tisztán látni, elolvasni, ha saját testünkkel takartuk ki a projektorok fénysugarát. Ha nem avatkoztunk közbe, nem láttunk. Ha kívülállók akartunk maradni és megmaradni a szemlélődés állapotában, nem észleltünk semmit. Ehhez hasonló intreaktív fényinstallációkat épít ez alkalommal is a két kiállítótérbe, melyekben a néző közreműködése kelti életre a látványt.

Megtekinthető: 2010-03-24