Részvevők:
BÓDI Kinga, DOHY Anna, FEHÉR Dávid, MÉLYI József, MUCSI Emese, NAGY Edina, NAGY Zsóka, ZEMLÉNYI-KOVÁCS Barnabás, ZSÁMBOKI Miklós
Főszervező:
ZEMLÉNYI-KOVÁCS Barnabás
Talán nincs még egy kortárs képzőművész, akit egyszerre övez olyan fokú, szinte osztatlan elismerés a nemzetközi szakma, esztéták, filozófusok és kritikusok körében, szerepel akkora sikerrel a művészeti piacon, ugyanakkor annyira népszerű mind a szakmaközeli, mind a laikus nagyközönség számára, mint a német festő, Gerhard RICHTER. Az idén nyolcvanöt éves RICHTER 1961-ben költözött át Drezdából Nyugat-Németországba, ahol szimbolikusan újrakezdte életművét, melynek íve az elmúlt öt évtized során töretlennek bizonyult. A kaméleonnak is nevezett RICHTER mintegy 3000 darabot számláló oeuvre-jének egyedülálló diverzitása az ún. fotófestményektől a szürke monokrómokig, átfestett fényképektől az üveg-installációkig, tükör-festményektől a digitális absztraktokig látványosan ássa alá az egységes stílus máig élő kényszerének képzetét. Ez a folytonosan megújulni képes stiláris heterogenitás ugyanakkor egy olyan konzekvensen építkező programban ölt testet, melynek alapkérdései és célkitűzései a hatvanas évek elején deklarált manifesztumokig vezethetők vissza. Ilyen a fotográfia és tárgya, illetve a fotó és a festmény közti relációk ontológiai problémái, az absztrakció és a figuralitás közötti határvonalak újabb és újabb eszközökkel megkísérelt felszámolása, vagy a többek közt WARHOL és BASELITZ munkáival dialektikus viszonyban álló „történelem utáni” történeti festészet, amely a közelmúlt eseményeinek festészeti reprezentálhatóságára ad különböző válaszokat a fotográfia és film, majd az internet korában. Az MKE Képzőművészet-elmélet Tanszékének tanárai, óraadói, illetve jelenlegi és volt diákjai előadásaikban arra vállalkoznak, hogy különböző mélyfúrásokon keresztül hozzájáruljanak e megkerülhetetlennek tűnő életmű hazai recepciójához.
küldés...
