Utólag tűnt fel, mennyire jelen vannak a fotósorozat egyes képeiben a képzőművészeti – főleg festészeti – allúziók, utalások, konnotációk: KASSÁK, KANDINSZKIJ, MALEVICS, KLEE, MONDRIAN, REINHARDT, ROTHKO (némelyik kép akár hommage-nak is felfogható). Ugyanakkor egyes képeken meglátni vélek valami finom nosztalgikus visszautalást is a fotográfia „hősi korszakára”, közelebbről KEPES, MOHOLY-NAGY, Lucien HERVÉ munkáira.
Fontos a sík és a tér játéka viszonya a képeken. Apró függőleges elmozdulásokkal, megvilágítással a sík felületek üres tereket tárnak a néző elé. Nem annyira az illúzióval való játék ez, hanem vágy a szomjas nyitott terekre, ahol lényeges dolgok történnek, történhetnek meg. Ilyen formán transzformálása is a „naplóíró” elfutó pillanatainak: nagyon sok látvány, kép marad meg az ember belső fényérzékeny lemezén, nagyon sok kép rögzül, anélkül, hogy a „naplóíró” elővenné a fényképezőt. Ezek a napi „élmények”, látványtörténések végletesen tömören, mint a haikunál jelennek meg az absztrakt fotókon. /CSONKA Zoltán/
Megtekinthető: 2016 03 23
küldés...
