Búcsú Hőnich Henriktől
Élni és írni úgy kell, mintha minden cselekedetünk utolsó lenne az életben. (Márai Sándor)
Henrik élete ilyen volt. 1941-ben született, ez év áprilisában töltötte volna be a 75. életévét. Ha végig pillantunk megélt időszakán, egy olyan ember életútját érzékeljük, aki – nyugodtan mondhatjuk – teljes életet élt. A 70-es évek óta ismertük egymást, jó kapcsolatban voltunk. Bátran állíthatom, nagy tehetségű, szorgalmas, pozitív környezeti hatást sugárzó, szigorúan jó kedélyű ember volt. Magánélete mellett teljes szakmai életét az építészet, gondolkodás, humánum, a művészetek szeretete határozta meg. Munkahelyei között a Lakóterv, Iparterv, Típusterv ugyanúgy szerepel, mint a BME-n folytatott oktatási tevékenysége. A Mesteriskola első ciklusának tagja és korai Finn ösztöndíjnak élvezője. E két lehetőség igen nagyban befolyásolta építészeti gondolkodásmódját. Minden esetben az új irányzatok saját magán átszűrt, átértékelt és végeredményében hozzáadott értéket képviselő épületeket tervezett. A 60-as évek második felétől egyre nagyobb és fontosabb munkákban vesz részt, későbbiekben vezeti azokat. Érdekes és tanulságos megfigyelni, hogy kezdeti tervezői időszakától napjainkig hogyan volt képes a folyamatos megújulásra, anélkül, hogy ezzel egyéniségét elvesztette volna. Azok közé a pályatársaink közé tartozik szándékosan nem használok múlt időt -, akik szaktudásukon és személyiségükön keresztül indirekt módon is folyamatosan pozitív példát mutatnak környezetüknek. Remélhetően azoknak is, akik ezt konkrétan fel sem fogják. A Magyar Építőművészek Szövetségében 1970 óta a legkülönbözőbb tevékenységeket folytatta, a Magyar Építész Kamara alapító tagja. 2006-tól a Budapesti Építész Kamara Felügyelő Bizottságának elnöke. Az elmúlt mintegy 12 évben, mint a Budapesti Építész Kamara elnöke személyesen is tapasztalhattam lényegre törő átlátó készségét, jóindulatú, megfontolt progresszivitását, segítőkészségét, emberségét és humorát.
2016. március 11-én vehette volna át személyesen, a már nagyon régen megérdemelt legmagasabb művészeti kitüntetésünket, az Ybl Miklós díjat.
Henrik!
Nem búcsúzunk Tőled, mindig emlékezni fogunk mosolygó szemeidre, bölcsességedre, szerénységedre és szerteágazó szakmai tudásod kisugárzása továbbra is hittel tölt el mindannyiunkat, különösen azokat, akik Téged régóta ismertek és becsültek.
Bálint Imre DLA
BÉK elnök
Gyászol HŐNICH Henrik Családja és barátai. Gyászol a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Építész Kamara, a Budapesti Műszaki Egyetem. Gyászol az egész magyar építész társadalom. Hőnich Henrik Ybl Miklós-díjas építészt gyászoljuk. WINKLER Barnabás búcsúja.
Barátságunk kezdete egyetemi tanulmányainak megkezdésétől, idestova ötvenhét éve tart. Halála előtti napokban még hosszan készültünk a jövő havi, pécsi DLA védésére. Erre az alaklomra fejezte be „A Tündérpalota jövője” című könyvét. Az első nyomtatott példányok egyikét ígérte nekem. Már csak néhány nap választott el bennünket az évtizedek óta megérdemelt, de most már biztosan odaítélt elismerésére, az Ybl Miklós-díj átvételére. Nem beszéltünk róla, mert nem lett volna etikus, de vigasz számomra a gyászban, hogy még életében, biztos forrásból örülhetett az építész szakma legrangosabb elismerésének. A díjat évtizedekkel ezelőtt már kiérdemelte, de szerénysége nem vitte rá, hogy az azokban az években előírt pályázatot benyújtsa.
Sosem szeretett magáról beszélni, az építészet ügye, tisztasága volt – Családja mellett – a legfontosabb számára. Napjainkig fáradhatatlanul sportolt és dolgozott. Tervezett, pályázott és részt vett hivatásunk közéletében. Értékes véleményét, segítő szándékkal mindig vállalva. Gyönyörködve néztem át a búcsúra készülve az Ybl-díjhoz összeállított potfólióját, melyben az elmúlt évek munkáit kötötte csokorba: a Tündérkastély rekonstrukciójának terveit, ökoturisztikai látogatóközpontot Mezőcsanádra, a tárnoki szabadidőközpontot, az Ilka Corner irodaházat, sírkápolnát és ravatalozót Szentendrére, hogy csak néhányat említsek ezekből a szép alkotásaiból.
Gazdag életművet hagyott maga után. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemen 1964-ben szerzett építészmérnöki oklevelet. Elvégezte a MÉSz Mesteriskola első ciklusát. Fiatalon nyert Finnországba féléves ösztöndíjat. Tanulmányúton járt a Felvidéken, Erdélyben, Görögországban. Építészkongresszuson vett részt, a MÉSZ küldötteként Moszkvában, Leningrádban, Jerevánban és Minszkben. Dolgozott a Lakótervben, Ipartervben, Nigériában, a Típustervben majd az Architektura Bt.-nek volt ügyvezetője. Angol nyelvvizsgát szerzett. Részt vett pályája kezdeti éveiben a Duna Intercontinentál terveinek elkészítésében. Számos ipari épület megalkotásában dolgozott munkatársaival, mint a székesfehérvári Videoton szerelőcsarnoka és a Magyar-Iráni Fonoda. Jelentősek Afrikába, Iránba és Líbiába küldött tervei, a Pilgrim Repülőtér irodaháza, a repülőtér terminálja Benghaziban és városközpont Hun-ban.
1970-től napjainkig folyamatosan részt vett a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki- és Mérnöki karának oktatói munkájában, tervezést tanított a Magasépítési és a Tervezési tanszékeken. Meghívott előadója volt az Iparművészeti Főiskolának és a TIT építészeti tagozatának.
Gazdag a nyert és díjazott tervpályázati munkáinak listája. A teljesség felsorolása nélkül kiemelkedő az első díjas Mezőgazdasági Pavilon épülete (Király Józseffel), a Budapesti Autóbusz pályaudvar (Ungár Péterrel) valamint a blokkos-lakóházcsalád tervei (Dávid Lászlóval). Megvételt nyert a ferihegyi repülőtér pályázatán, második díjat a kamaraerdei Idősek Otthonának tervével.
Folyamatosan adta közre szakmai folyóiratainkban, a Magyar Építőművészetben, a Magyar Építőiparban, az Alaprajzban és később a Metszetben, az Építészfórumon és az Építész Közlönyben értékes, elemző cikkeit, tanulmányait. Az MTV Pénteki randevú című sorozat építészeti részének volt kiemelkedő műsorvezetője. 1970 óta volt tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, a magyar Építész Kamara, napjainkig felelősséggel tisztséget és feladatot vállaló alapító tagja, a Budapesti Építész Kamara Felügyelőbizottságának elnöke.
Csak szemelvényeket, példákat említettem gazdag életművéből, de a legfontosabb,amiről beszélnem kell, hogy mindent szeretettel, hozzáértéssel, kellő meggondoltsággal tett. Szakmai tudása mellett jó érzékkel és empátiával vívta ki az egyetemen a hallgatók és oktatótársai szeretetét és megbecsülését. Kamatoztatta tehetségét, de sohasem hivalkodva, amit a díjak késői elnyerése is bizonyít. Mindig jó volt találkozni, közösen dolgozni és együtt lenni Henrikkel, mert nagyszerű ember és felkészült, tehetséges építész volt.
Drága Henrik! Hihetetlen, hogy már nem futhattunk össze a múlt heti építészkonferencián, hogy nem jössz szembe a MÉSZ székház zegzugos folyosóján. Nehezen tudjuk felfogni, hogy tanácsaidat és barátságodat már nem élvezhetjük. Nem búcsúzom, mert velünk maradtál, most is, hogy testben már nem lehetsz közöttünk. Megnyugtató személyed a tudatunkban és emlékeinkben él tovább.
A könyvedet lapozva, a munkáidat és életutadat végig gondolva, az Ybl-díj átadásán Családoddal és Barátaiddal szomorúan együtt ünnepelve elmondhattuk, gazdag, eredményes, példamutató életpályát jártál be. Szomorú, hogy ilyen korán és hirtelen mentél el, jó lenne még együtt lenni Veled, de a megmásíthatatlant elfogadva kívánom, Henrik, nyugodj békében !
Winkler Barnabás
Budapest, Farkasréti Temető Makovecz-terme, 2016. március 22.