Archív

Időtlen állapotok

Kalmár János szobrászművész kiállítása

Az Ybl Egyesület által szervezett Szobrászok, Szobrok, (Épület)Szobrászat Ünnepekeretében

Megnyitja: Sárkány Győző grafikusművész

Megtekinthető: 2012 06 04

2012. május 15. 18.00

A szobrászművész legújabb munkáit hozza el a FUGA-ba. Számomra a szobor emberi jelenlétet, alakot jelent. Formarendjében arányt, változásaiban mértéket, történéseiben pedig etikát. Emberi jelet testesít meg, amely szakrális térré változtatja át semleges környezetét.

E jel azzal a ténnyel teszi meg az első lépést az absztrakció felé, hogy nem tart igényt a valósággal való azonosságra, azzal a feltétellel, hogy az absztrakció folyamata nem a megélt valóság leegyszerűsítését jelenti.

Számomra a művészet relatív helyzete, szubjektivitása nem áll ellentétben az absztrakció folyamatával, mert a relatív helyzet a változó nézőpontra és nem a tartalom helyességére vagy helytelenségére vonatkozik, illetve egy művészi tartalom helyessége több nézőpontból is értékelhető. Baudrillard írja azt, hogy: “Számtalan módon ki lehet fejezni ugyanazt a gondolatot, de ha nem találjuk meg a forma és a gondolat ideális egységét, semmire sem jutunk.”

A szobor megalkotása számomra morális szempontból nem teremtés, mivel születésünkkor mindent megkapunk életünkhöz és tárgyi világunk építéséhez. Ez a helyzet csak szemlélődésre, tanulásra elég. Életem fizikai történéseinek megértéséhez elsősorban nem azok következményeivel, hanem lelki okainak megismerésével kell foglalkoznom, ezért a szobor számomra nem fizikai történések, hanem lelki folyamatok eredménye. Ezeknek a lelki helyzeteknek olyan fizikai jelképeit keresem szobraimban, amelyek képesek közvetíteni őket. A megközelítés vagy az elvontság mértékétől függetlenül mindig az emberről szólnak.

A szobor fizikai jelenléte megtévesztő, mert csak eszköz. Azt idézi, ami természeténél fogva láthatatlan. Amit megidéz, amire utal, amiről az élet szól, rejtve marad.

A szobor életem megértésének eredménye és lenyomata, mely arról a világról beszél, amelyben élek. Így válik ez az értelmezés emberértelmezéssé is egyben. Ezek életem szétválaszthatatlan részei. Ez a folyamatos körforgás működteti a hétköznapjaimat. Ezek a hétköznapok azok, melyek lehetővé teszik a szobraim születését. /Kalmár János/

  • 3_Paris_2012