Juhász Kristóf – K.V. Társulat: Szent Márton imája avagy harc a sötétség ellen

Szent Márton kora. Az őskereszténység kora. Egy szent, akiről mindenkinek eszébe jut valami, de senki nem tud róla semmit. És egy korszak, ami nem tudott véget érni, mert nem teljesíthette be a rárótt feladatot. A vértanúk kora soha nem ért véget. „Az őskereszténység korában kereszténynek lenni nem vasárnapi kereszténységet jelentett, nem Isten-család-haza falvédőt a jobboldali középosztálybeli család szolid eleganciával berendezett nappalijában, nem szériában printelt Madonnát a nászi ágy fölött, nem szívecskés aranyfeszületet, ami pont befér a konyhai szagelszívó és a DVD-lejátszó közé. Aszkézis. Önsanyargatás. Vértanúhalál. Lemondani mindenről, amit kultúra és civilizáció kényelmünkre és gyönyörűségünkre kitalált. Csak Lélekből, Lélekkel élni. Testünket az állat és növény szintje alatt tartani. Fölperzselni önmagunkkal a világot.”