Vajon mi motiválhatja egy jó ötven éve elfelejtett, korábban azonban világszerte sikerrel játszott opera feltámasztását? Az ilyen kísérletek mögött két motivációt sejthetünk: egyrészt hogy az előadásra vállalkozó társulat rendelkezik olyan sztárénekessel, akinek repertoárjáról hiányzik a szóban forgó opera egyik szerepe. A jelen recenzió tárgyát képező darab, a Lakmé esetében ez utoljára bő másfél évtizede fordult elő, mikor Natalie Dessayemelte érdeklődésének homlokterébe. Az ünnepnapra időzített budapesti produkció nem sztárok köré épült: a Magyar Állami Operaház címzetes magánénekeseinek és énekkari szólistáinak figyelemre méltó teljesítményét tehát (a másik utat követve) invenciózus, a mű új rétegét feltáró rendezés tehette volna még izgalmasabbá – s a pár héttel ezelőtt kiváló Don Sanche-t prezentáló Anger Ferenc neve akár garancia is lehetett volna erre.
Az Opera-Világ beszámolójának folytatása itt olvasható.
küldés...
