A kiállítást megnyitja L. Simon László kormánybiztos, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke
Az Avenue-k és Street-ek négyzethálós szövete és a felhőkarcolók impozáns kanyonjai látványos méretekben bontakoznak ki New York City hiper-karteziánus terében. E gigantikus 3D koordinátarendszer merőleges térirányai a gótikus katedrálisok térerőit idézik, ahol a hossz- és kereszthajó vízszintes keresztjére derékszögben emelkednek a pillérek és tornyok függélyes tagozatai, így szédítve és elbűvölve a korabeli hívőt. Míg azonban a katedrális főhajója az apszis és a szentély irányába húz, Manhattan sugárútjai a Downtown pénzügyi negyede felé futnak. Míg a templom tornyait szakrális hit emelte mennyei magasságokba, a Nagy Alma tornyai profán földi hatalmak hirdetői. Szekularizált korunk vs. skolasztika. Noha serdülő századunkkal átalakulni látszik a világrend és fel-felsejlik egy Amerika utáni világ (Lásd: Fareed Zakaria: The PostAmerican World ) – azért egyelőre még New York a modern nyugati civilizáció főkatedrálisa.
Hat hónap egy connecticuti alkotóházban, barangolások New Yorkban és New England szerte, az amerikai városépítészet fura térszerkezete, perspektívák, axonometriák, a tér mámora, síkba préselt távlatok, urbánus álmok és emlékek – erről szól ez a kiállítás. A képek inspirációja a város, az építészet volt, a térélmény és az absztrakt képsík konfliktusából születtek. Legfőbb törekvésük nem más, mint egyfajta képi architektúra megteremtése. A képek háromszor is átrepülték már az Óperenciás tengert, szerepeltek Budapesten és New Yorkban, most mégis talán a legméltóbb helyen láthatók a FUGA-ban, ahol architektúra randevúzik a piktúrával. /Szegedi Csaba/
Megtekinthető: 2014 02 09
küldés...
