Kettős

Megnyitja:
SINKÓ István (művészeti író)

Belső, szűnni nem akaró késztetések, formateremtő vágyak hosszú sorából válogattuk azt a képanyagot, melyek egy eddig sosem volt egymásmellettiségükben szólalnak meg, egy sajátos hangzást képviselve.

NÁDAS Alexandra: „Egy izgalmas kitérő, hogy a reneszánsz téridézetek, épületszerkezetek mellé most bekúszott a kiismerhetetlen személy, aki teret követel magának, de mégsem foglalja el az egész képteret … Személyes és személytelen. De sehogy sem mai. Sehogy sem expresszív és kinyíló. Zárt, titokzatos és „őriző”. Ő az új alany, és az állítmányok a megszokott képterek.  Elhúzódó fenségesség és egyszerű konstruáltság. Maradok a harmónia keresésénél, a lírai váratlanságoknál. Nem a jelent keresem, hanem a belénk ágyazott múltat, a lehetséges jövőt, a megoldhatatlan kompromisszumokat. Az emberi tartást és a mindig aktuális, szépségre épülő legendát.”

NAGY Gábor: „A képi szövet létrehozása számomra egy nagyon összetett öntisztító folyamat végeredménye, ahol csak őszintének szabad és érdemes lenni. Fontossági sorrendet teremteni a képben, éppen megjelenő motívumok sokasága között, olyan döntési helyzeteket eredményez, amikor a látomással összefonódó indulat tiszta aktivitása biztosítja a rendteremtő elvet, és a választott út igazságát. Ez a fajta működés tele van váratlan sohasem-volt különös helyzetekkel, megoldást kereső igyekezettel, sajgó fájdalommal, fürkésző izgalommal, örömteli felfedezésekkel. A bizonyosság keresésének összetett vágya munkál bennem, amikor az élményből táplálkozva, formateremtő akarattal létrejön egy vizuális összesség, ami reményeim szerint közvetíti gondolataimat a „külvilág” felé.”