Lelki gravitáció

A lelki és a testi gravitáció ellentétes, mégis e világunkban együtt kell működjenek. A lélek örök természete szerint alakul, ez jelenik meg a térben érzékeink számára. Eredendő, erősebb szerepénél fogva nyomja rá bélyegét arra az anyagra és térre, amelyben élünk, hogy mint az arcom, viselje történetünk. Így hordja a szobor is megértéseimet, anyaggal idézve meg a lélek legmélyebb vágyait, ellentétes természetével teszi jelenvalóvá, amit tanultam ezen a földön.
KALMÁR János 2014 és 2015-ben készült új alkotásaiból rendezett kiállítás a szobrászat, festészet és a rajz klasszikus hagyományait ötvözi az installáció műfajával. A kiállítás térbeli formái, grafikai jelei, a kortárs zene és irodalom hangjai és szavai különböző nyelvek együttes értelmezését adják annak a jelennek, melyben élünk.

A megnyitón elhangzik:
DÓRA Attila: Lelki gravtitáció – zene zongorára és élő elektronikára

Előadja:
DÓRA Attila (basszusklarinét), GRYLLUS Samu (basszusgitár), Tomek GADECKI (bariton szaxofon, PL), Marcin BOZEK (basszusgitár, PL), BOLCSÓ Bálint (élő elektronika)

A zene a kiállítótérben, a szobrok hangjaként, rezonanciájaként szólal meg a látogatók mozgása függvényében. A megnyitón és a finisszázson teljes terjedelmében, a látogatás ideje alatt részleteiben, vagy egymásra rétegződve hangzik el. A kilenc darab vezérfonala BARTÓK Béla korai zongoradarabjainak szellemiségére épül.

Finisszázs: 2015. szeptember 26.

Megtekinthető: 2015 09 27