Mars Project

Mit is mondtak volna az első rakétafejlesztők Dorsánszky Adrienn rakétáit látván? Vélhetően mérgesek lettek vagy megijedtek volna. Miért is ne? Hiszen ők a helyváltoztatásnak egy a szállítóeszközök szempontjából forradalmian új technológiára épülő fajtáján fáradoznak. Most pedig egyszerűen csak itt vannak ezek a szupergyors rakéták – amik tulajdonképpen semmi másra sem jók, mint hogy nagy távolságokat a lehető leggyorsabban tegyenek meg – itt vannak bronzba öntve, mintha csak ősi idők mementói lennének, megmozdíthatatlanul, repülésre képtelen. Emberfelettien nagy helyett nevetségesen kicsik. Ami az iróniára a szarkasztikus pontot felteszi, az nem más, mint az alkotó neve: Adrienn – az Európai Űrkutatási Hivatal rakétái pedig az Ariane névre hallgatnak. Továbbá a műalkotás a Mars projekt címet viseli, akárha ezekkel a bronzszobrokkal el lehetne jutni a vörös bolygóra. Mennyi valóság sikerülhet félre egy műalkotásban? Úgy tűnik, hogy Dorsánszky művében ezt a kérdést vetette fel. Ez ugyanis minden izgalmas alkotás meggyőződésünket húsbavágóan firtató kérdése.
/Christian Zillner/