Előadó:
SÁNTA Balázs
Tulajdonképpen mit csinál Aliz Csodaországban? Egyáltalán miért van ott? — És mit csinál az irodalmár az írók mondatai között? Mit keres, mit remél? Meggyőződésem, hogy a fenti két kérdéscsoportra egyaránt érvényes válasz a következő: érteni próbál. Az előadás előzményében („Godot Csodaországban – Az abszurd irodalom”, 2014. november 20., FUGA) bemutattam három szerzőt és egy-egy művüket, többek közt azzal a céllal, hogy szemléltessem, mi lehet bennük a közös, hogyan lehet rájuk egyként, „abszurd irodalomként” tekinteni. Most ennek mintegy folytatásaként (de az is követni tudja majd ám, aki arról lemaradt) azt szeretném részletesebben bemutatni, hogy mit is lehet kezdeni az abszurddal mint irodalmi jelenséggel. Milyen előzményekre tekint vissza az ezzel való foglalatosság, milyen problémákba ütközhet, s végül milyen eredményeket ígér? Az a célom, hogy szemléltessem, hogyan működik általában véve is az elméletalkotás, s talán abból is megmutatkozik majd valami, hogy mivégre.
SÁNTA Balázs, az ELTE BTK Irodalomtudományi Iskolájának hallgatója az abszurd/nonszensz irodalom megjelenési formáival, mibenlétével foglalkozik a modern angol irodalomtörténet keretein belül. Szakmai érdeklődéséhez hozzátartozik mindenféle
(látszólag – vagy bizonyos értelemben valóban) értelmetlen, ámde mindenképpen megnevettető mű és szerzőjük, így pl. Lewis CARROLL Alíz-történetei, Samuel BECKETT vagy Tom STOPPARD drámái, de Douglas ADAMS Galaxis útikalauz-opusa is. Tudományos tevékenysége viszonylagos abszurditásához tartozik még, hogy ezeket a végtelenül szórakoztató szövegeket szereti nehéz munka árán ízekre szedni, elemeire bontani, hogy aztán viszont újra összerakva még izgalmasabbak legyenek.
küldés...
