Megnyitják a művész keresztlányai:
Bálint Karolin, Bánki Dóra, Csiszér Zsuzsa, Csurka Eszter, Fischer Judit, Gajzágó Donáta, Gajzágó Dorottya, Haász Katalin, Karsay Dorottya, Karsay Noémi, Kovács Lola, Mihály Anna, Nemere Réka, Őry Annamária, Pilhál Zsófia, Pócs Eszter, Rupp Anikó, Szabó Ágnes, Szabó Noémi, Szemethy Orsolya, Takács Borbála, Újlaky Pónika
Közreműködik: Matkó Tamás
„Felületeket, textúrákat korábban magam hoztam létre nyomataimon, sóval, vegyszerekkel, gézzel, egyebekkel. Most a régi textúrák helyére homok, penészes fal, vízfelületek, farakás, üvegek fotókópiás ábrázolása kerül, de egy izzadt homlok, vagy egy izzadt tenyér fotója, sőt akár a szántóföldé is lehet textúra, különösen, ha fölnagyítom. Régen is csodálatos érzés volt saját felületet előállítani, most is sokszor meglepődöm, amikor olyat hozok létre, ami nincs, mert ez a teremtés egy módja.” Egy kiállítási katalógusában (Székesfehérvár, 2003). Dús László így ír munkamódszeréről, amely, mint a szöveg további részéből is kiderül, nem csak a módszerre vonatkozik, hanem ez maga az ars poetica. Ennek a művészeti hitvallásnak egy nagyon fontos eleme, hogy a művész nem tulajdonít szimbolikus jelentést absztrakt képeinek, nem akarja nonfiguratív képeit külső, képen kívüli tartalmakkal magyarázni. Nézzük meg a képeket, és ne keressünk mögöttes értelmet! – mondja a festő. Fontos ezt kiemelni, mert igen kevés azon absztrakt festők száma, akik ilyen nagyvonalúan nyitva hagyták a kép értelmezését, ennyire bíztak a kép vizualitásának erejében. /Simon Zsuzsa/
küldés...
