Sajtó

NONVERBÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ

2011. október 21.

(Skulpturen – Michael Denhoff zongoraciklusa. FUGA, október 16.)

2011. október 21.

Évszázadok érlelte tapasztalat, hogy a különböző művészeti ágak kölcsönösen inspirálják egymást. Muszorgszkij Egy kiállítás képei című zongoraciklusától Hindemith Grünewald ihlette Ma¬this, a festőjén át Veress Sándor két zongorára és vonósokra komponált Hommage à Paul Kleejéig hosszú a sora az olyan zeneműveknek, melyek képzőművészeti alkotásokra reflektálnak. Liszt, Richard Strauss, Csajkovszkij számos szimfonikus költeménye nem születhetett volna meg ösztönző irodalmi mű nélkül. Festők, szobrászok sokaságának műtermében szól a muzsika, hogy mozgósítsa a képzeletet. A Zeneműkiadó 1973-ban A zene szava címmel antológiát jelentetett meg: ez csupa olyan verset tartalmaz, amely zeneműveknek köszönheti létét. És akkor még nem beszéltünk arról, mivel adósa Rilke költészete Rodin szobrainak, Pilinszkyé Van Gogh képeinek, Kurtág zenéje Pilinszkynek (József Attilának, Kafkának, Beckettnek, Ahmatovának), és nem hoztuk szóba Tandori Dezső 1987-es kötetét, A becsomagolt vízpartot, amely Bachtól Jeneyig, Goethétől Kálnokyig, Renoirtól Veszelszky Béláig a zene, az irodalom, a képzőművészet mesterei előtt hódol. A múzsák valóban fogják egymás kezét, és körtánc közben és egymás lábnyomába lépnek.

Csengery Kristóf írása az ÉS-ben.