Se remény, se félelem / Nec spe, nec metu

Aki egy kétméteres szövőszék előtt él évekig, vagy egy életen át, az olyan, mint az, aki a csillagok között él, annak nem kell remélni és nem kell félni, különben elrettentené a szövés végtelen hosszú, szótlan küzdelme, vagy neki se vágna. Nem táplál reményeket, mert biztosra megy, nincs kitől félnie, mert tudja, hogy egyedül ő teremtheti meg a szövőszéken kibontakozó művet, senki más. És mint az, aki a csillagok között él, számára is csak a jelen létezik, mert a szövés lerögzíti az időt, és azt a szálak és a szövet csapdájába ejti, és onnan nem mozdul, csak ha a mester is úgy akarja. /Uri Asaf/