Van egy esemény, amely már túlnőtt rendezvény mivoltán és már sokkal inkább fogalomként él az építész szakmai köztudatban a Velencei Építészeti Biennále. A színes építészeti kavalkád nem más, mint – építészeti hasonlattal élve – a világ metszete a kortárs építészetről. A Giardini magyar pavilonjának installációját – egy országos pályázat eredményének köszönhetően – dr. Bachmann Bálint, a PTE PMMIK dékánja és dr. Markó Balázs rendezhették, de a két kurátor mögött mint tervezőcsapat a pécsi Breuer Marcell Doktori Iskola hat doktorandusza is részt vehetett, név szerint: Keresnyei Johanna, Stemmer Andrea, Kósa Balázs, László Zsolt, Németh István és Zilahi Péter. Az installáció alapgondolata egyrészről igazodott David Chipperfield világhírű építész, a 2012-es Biennále főkurátorának alapgondolatához, másrészről a pécsi doktori iskola és a magyar építészképzés szellemiségéhez is: a lényeg a generációkon átívelő kapcsolatok, a mester-tanítvány viszony és az ebből fakadó friss, fiatal szellemekből kicsírázó gondolat. A Common Ground (közös alap) hívó szóval megrendezett világkiállításon a magyar pavilon a fiatal, tehetséges építészhallgatóknak adott lehetőséget makettek bemutatásával, hogy megmutassák, mit jelent számukra a tér. A több száz építészeti modell, mint szellemi alapvetések jelentek meg, több száz ember esszenciális gondolata a térről. A valóban inspiratív kiállítási anyag egy meditatív hangulatú térben került elhelyezésre, jelezve ezzel, hogy a jövő a fiatalok fejében gyökerezik. Az alapvetés, amellyel a pécsi építészképzés dolgozik, a világ legnívósabb kiállításán mutatkozott be, sikerrel.
Kamarai tagok 0.5 kreditpontot igényelhetnek.
Támogató: Nemzeti Kulturális Alap
küldés...
