Bemutatja:
ROZSNYAI József (építészettörténész, adjunktus / Pázmány Péter Katolikus Egyetem)
Sok jel mutat arra, hogy a szecesszió olyan jól érzi magát az Alföldön, mint a pipacs és a szürkemarha. LECHNER Ödön 1897-ben felavatott kecskeméti székházát valóságos szecessziós városházépítési hullám követte e vidéken. Majd 1902-ben a mester úgyszintén egy alföldi városban, Szegeden lépett elsőként a nyilvánosság elé azért, hogy összegezze építészeti ars poeticáját, mely nagy jelentőséget tulajdonított magának a tájegységnek. Időközben feltűntek a lechneri szecesszió első követői, akik munkáikat zömmel alföldi városok számára készítették: még a 19. század utolsó éveiben Szentesnek és Szatmárnémetinek szállót, Szegednek új zsinagógát terveztek. A magyaros stílus ilyen korai és közvetlenül LECHNERhez kapcsolódó alkalmazására városi, közületi költségvetésből megvalósult épületek esetében Budapesten kívül csak az Alföldön akad példa. A formanyelv figyelemre méltóan gyors megjelenését pedig hasonló mérvű folytatás követte, és 1915-ig régiószerte roppant sok középületet, illetve bér- és lakóházat emeltek a stílusban. Olyan sokat, hogy az Alföld Európa egyetlen agrárvárosi régiója, amely szecessziós építészetével emelkedik ki társai közül. A szecesszió alföldi virágzásának rejtélye KESERÜ Katalint és GERLE Jánost már korábban szintézis- és fogalomkísérletre ösztönözte. A most megjelent tanulmánykötet 18 szerzője – vajdasági, partiumi, magyarországi művészet- és helytörténészek – az eddig felhalmozott ismeretanyaghoz járul hozzá új épületekkel és attribúciókkal, finomhangolási kísérletekkel, áttekintésekkel.
Kamarai tagok 1 kreditpontot igényelhetnek (1000 Ft). MÉK 2017/5
küldés...
