„Amióta ember él a Földön, képeket készít. Nem tudjuk, hogyan harcolt, táncolt, szeretett Chauvet, Lascaux vagy Altamira barlangjának lakója, de azt tudjuk, hogyan látott, mivel látjuk, hogyan rajzolt. Lehet temetni a művészetet, de képek mindig is készülnek majd. Az ember képalkotó késztetése és ennek legizgalmasabb megnyilvánulása, a festészet örök.
A festészet varázslatos metamorfózis. A művészetben éppen ez a konstans változás a legizgalmasabb. Az átalakulás, a nézőpontok váltakozása, a megközelítések egymással vívott harca, az igazságok relativitása. E progresszív evolúcióban valamiből mindig valami más lesz, miközben a legmélyén a lényeg mégis ugyanaz marad. A morfé változik, az arkhé marad. A művészet rend és kaland, játék a szabályok közt és a szabályokkal. „Afféle aranyketrecben ünnepeljük a szabadságot.” A művészet a teremtés csodálata, a teremtés folytatása. Az ember – e furán összegyúrt csillagpor – mióta ráeszmélt a létezésre, tudni akarja az okát. Ennek egyik módját úgy nevezzük: művészet, mely mindig is faggatni fogja a világmindenség végtelen titkait, láthatóvá akarja tenni a láthatatlant, és fel fogja tenni az örök kérdéseket. Újra és újra. A válaszokról pedig a művészettörténet mesél.”
Szegedi Csaba (1960) festőművész, aki magát inkább koloristaként definiálja, a kortárs képzőművészet középgenerációjának jeles képviselője. Rangos hazai és nemzetközi szakmai elismerésekkel, valamint New Yorktól Indiáig számos kiállítással a háta mögött jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense, ahol a Szabad Művészetek Doktora tudományos fokozatát a térlátás és térábrázolás témakörben szerezte meg. (www.szegedicsaba.com)
küldés...
