Archív

Szocializmus és modernitás a retrotópia tükrében

Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszék

2018. június 1. 15:00

Kurátor:
VOJNITS-PURCSÁR Vito

Résztvevők:
Dr.Ješa DENEGERI, Dr. PETRÁNYI Zsolt, Darko FRITZ, LOMBOS Antal, Alexander TINEI

Művészet és politika sorozatunk első részében ennek a jelenségnek próbálunk utána járni, egy kerekasztal-beszélgetés keretei között, neves nemzetközi vendégek társaságában.

Az olyan újabbkori tendenciák a kurátori praxisban, mint amilyen a XX. sz. 60-as éveinek és a modernitásnak újrafelfedezése, vagy a jelenlegi nemzeti, populisztikus, reakciós jellegű politikai marketingstratégiák választási eredményekben megmutatkozó jellege, együttesen arról tesznek számunkra tanulságot, hogy egy olyan jelenséggel állunk szemben, ami a múltban keresi a válaszokat, megoldásokat a jelen kihívásaira. Mindezt együttesen retrotópikus fordulatnak is tekinthetjük a nyugati társadalmakban. A liberális demokráciák által az általános emberi jogok keretrendszerének piedesztálra emelése, globális szervezőelvként, a kapitalizmus szabadpiac-eszménye, majd fejlettebb kapitalista társadalmak esetében az imperializmus felé elhajlása, de akár a klímaváltozás és környezetvédelem kihívásaira megfogalmazott megoldások sem képesek együttesen új, pozitív jövőképet, utópiát életre hívni. Talán épp ezen jelenségek értelmezésében
rejlik a retrotópiák újabbkori térnyerése.
Zygmunt BAUMAN egyebek mellett a „Likvid Modernitás” (2000) és a „Retrotópia” (2017) szerzője szavaival: „Már rég elvesztettük abba a gondolatba vetett hitünket, hogy az emberi lények elérhetik az emberi boldogság állapotát valamilyen jövőbeli, ideális államban, amelyet Thomas More öt évszázaddal ezelőtt egy toposzhoz kötött, egy bizonyos helyhez, országhoz, szigethez, független államhoz, melyet egy bölcs és jóindulatú uralkodó irányit. De míg mi elvesztettük hitünk az utópiák minden színárnyalatában, az emberi törekvés viszont, amely ezen jövőképeket ellenállhatatlanná tette, nem veszett el. Ehelyett az utópia újra jelentkezik ma is, de nem mint a jövőre tekintő látomás, hanem a múltra néz vissza, nem a létrehozandó jövőre, hanem a magunk mögött hagyott, látszathalott múltra való visszatekintést nevezhetjük retrotópiának.”