Megnyitja:
HAJDU István (műkritikus)
Ha van jelentős motívum a rajzokon, az a valóság és a fantáziavilág közötti különbséggel áll kapcsolatban. Utálom a valóságot, bár meglehet, hogy ez az egyetlen hely az emlékezésre módot adó helyek közül, ahol elfogyaszthatok egy marhasültet. Ez pech. A legtöbb ember nincs tudatában a két létező közötti különbséggel. Amit valóságnak hittünk, mert láttuk és megtanultuk a filmekből, láttuk és megtanultuk a fotóalbumokból, és olyan „szerencsések” vagyunk, hogy ez mind meg is „adatott”, mégsem lesz több mint egy eső után a nedves padlón elcsúszott ember fenekének lüktető érzése. A valóság szerintem ugyanis kemény, nyers és nedves. Ha ezeket a jelzőket egymagukban nézem, nem feltétlen negatív az előítéletem a valóságról. Kemény, tehát három lábbal a síkra helyezkedő. Nyers, így formálható, még egy folyamat előtti dolog, és nedves, tehát eldönthetem, hogy szükségem van e rá vagy sem. Ez gyakorlatilag a lehetőségek teljes tárháza. Az, hogy ezzel nem akarunk szembesülni, és inkább kreált helyszínek, külső tényezők által manipulált díszletei és kellékei közé vágyakozunk, és olykor menekülünk, szánalmas, de emberszerű. /DORSÁNSZKI Adrienn/
Megtekinthető: 2015 01 11
küldés...
