Liszt Ferenc életét, munkásságát állandó szellemi nyugtalanság jellemezte; hajtotta őt egy szenvedélyes vágy a mélyebb igazságok megismerése iránt.
Életművében gyakran foglalkozik Mennyországgal és Pokollal, áldással és átokkal, szenvedéssel és megdicsőüléssel, vétkezéssel és kegyelemmel. Ennek az útkeresésének a lényegét testesíti meg a h-moll szonáta, Liszt legnagyobb alkotása a szóló zongorára írottak közül. HolicsLászló szerint a darab zenei anyagába Liszt Ferenc az őt mindig is foglalkoztató Faust-témakör hőseit, illetve az általuk megszemélyesített emberi tulajdonságokat fogalmazta bele.