Épület alapú fotográfia – ez lehet az óvatos, bár tágnak tűnő, mégis pontos megnevezése Robitz Anikó és Vargha Márk Péter összegyűjtött képeinek. Itt ugyanis nem a hagyományos értelemben vett épületfotográfiával találkozunk:az architektúra mint eszköz, kiindulási pont, ha úgy tetszik múzsa indítja el a folyamatot. Kettejük alkotói folyamata az épített struktúrát nem reprodukálja, hanem felhasználja a képalkotásához, ezáltal új szempontokat illetve dimenziókat nyitva meg.
A fotószuprematizmus egyik fiatal magyar képviselője Robitz Anikó. Fotográfiája a tárgyi vonatkozást el nem vető geometrikus absztrakció változatos formanyelvén tolmácsolja az építészet létrehozói és befogadói felé, hogy mennyi nézőpontot rejt egy-egy számtalanszor látott és ismert épület is, ha a megfelelő időben és hangulatban talál meg minket. Érzékletesen és pontosan mutat rá a struktúrát felülíró struktúrákra.
Számos fotóelméleti-történeti szakirodalom hívta már fel a figyelmet arra, hogy egy fotográfia nem úgy adja vissza a valóságot, ahogy azt a saját szemünkkel látjuk. Vargha Márk Péter építészeti fotói is jól alátámasztják ezt; munkája során ugyanis több fényforrásos megvilágítást használ, melynek következtében művi, a kiinduló szerkezettől eltérő struktúra rajzolódhat ki a szemünk előtt. A mesterséges, irányított, külön expozícióra kerülő sok fényforrásos eljárás szétbontja és tetszőlegesen építi újra a meglévő architektúrát.
Ahogyan a két fiatal fotográfust inspirálják az épületek, úgy lendítik képeikkel a befogadókat is tovább egy nyitottabb, szemlélődőbb vagy épp progresszívabb látásmód felé.
Kamarai tagok 0,5 kreditpontot igényelhetnek (500 Ft/ fél FUGA kártya).
küldés...
