C. Debussy: Szonáta fuvolára, brácsára és hárfára (1915-1916)
T. Takemitsu: And then I knew ’twas wind (1992)
M. Ravel: Szonatina (átirat fuvolára, brácsára és hárfára)
A. Jolivet: Petite suite (1941)
Claude Debussy Szonátája fuvolára, brácsára és hárfára egy nagy, 6 szonátából álló sorozat részeként született 1915-ben. Debussy 1918-ban bekövetezett halála azonban közbeszólt, a 6 szonátából 3 íródott csak meg: a hegedű-szonáta, a cselló-szonáta, és a fuvola-brácsa-hárfa szonáta. Eredetileg a brácsa helyett oboát írt – a barokk triók hangszerösszeállítását idézve -, azonban a fuvola és a brácsa hangszínének éteribb keveredése a zenei palettán végleg meggyőzte a brácsa mellet. Ez az első darab a zenetörténetben erre a hangszerösszeállításra. Ő maga így ír művéről: “…ijesztően melankólikus, nem tudom, hogy megríkat-e, avagy megnevettet? Talán mindkettőt.. szigorú, és gyöngyörű zene, ugyanakkor sosem feszült…”
I. Pastorale
II. Interlude
III. Final
Toru Takemitsu 1930-ban született japán zeneszerző – joggal kérezhetnénk, mit keres a XX. század első felének nagy francia komponistái között? Az 1992-ben született “And Then I Knew ‘Twas Wind” című hárfatrióját Debussy ihlette, művében “szó szerinti” idézetek is kölcsönöz Debussytől. Takemitsu párhuzamot von a darab és a láthatatlan szél között, ami azáltal a mozgás által észlelhető, amit okoz a látható világban. “A lelkünk, a tudattalan – mint egy álom – továbbra is fúj, mint a láthatatlan szél, keresztül az emberi tudaton.” Mindhárom hangszeren az egzotikus hangszínt keresi: a fuvolának előírt nem szokványos fogások például a sakuhatsi (japán bambuszfuvola) hangját idézik.
André Jolivet 1941-ből származó Petite Suite-je 5 rövid, ám karakterében igen különböző tételből áll. Harmóniakezelésében és dallamvilágában is egyfajta archaikus-primitív kettősséget képvisel, ugyanakkor frappánsan könnyed szerkesztése üdítően hat Debussy melankóliája és Takemitsu meditációja után.
I. Peude
II. Modéré
III. Vivement
IV. Allant
V. Final
A Szonatina feltételezhetően 1903 és 1905 között keletkezett, 3 tételes szóló zongora darab. Az anekdota szerint az első tételt Maurice Ravel egy versenyre komponálta. A verseny kiírás szerint a beadandó pályamű nem lehetett hosszabb 75 ütemnél. Ám mivel Ravel volt az egyetlen pályázó, és a Szonatina első tétele hosszabb lett, mint 75 ütem, a versenyt kénytelenek voltak felfüggeszteni. A másik két tétel két évvel később készült el, és az így teljessé váló művet 1906-ban mutatták be először. Ravel kortársa, Carlos Salzedo francia-baszk hárfavirtuóz készített belőle hárfatrió átiratot.
I . Modéré
II. Movement de Menuet
III. Animé
Az előadókról:
Madai Zsuzsanna
A 25 éves fuvolaművésznő 2008-ban szerzett fuvolaművész és -tanár diplomát Gyöngyössy Zoltán Professzor Úr osztályában a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2003 és 2008 között számos fuvola és kamarazenei versenyen vett részt nagy sikerrel (2005, Paris; 2007, Tesszaloniki; 2007, Budapest).
Rendszeres hallgatója volt Matuz István, Hadady László, Auréle Nicolet és Anders-Ljungar Chapelon mesterkurzusainak.
2004-től az Óbudai Danubia Zenekar tagja (művészeti vezető: Héja Domonkos), mellyel számos külföldi koncerten vett részt olyan neves karmesterekkel és szólistákkal, mint pl.: Eötvös Péter, Vásáry Tamás, Jose Cura, Kobayasi Ken-Ichiro, Alexis Soriano, Marco Comin vagy Nigel Kennedy. Emellett rendszeresen koncertezik a 2003-ban alakult “Ad libitum” fúvósötössel és a 2007-ben alakult “THReNSeMBle” sextettel, mellyel elsősorban a fiatal generáció zeneszerzőinek műveit mutatják be.
Zenei repertoárja jelentős és változatos, érdeklődése széleskörű. Tanulmányait 2009 szeptemberétől a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorandusz hallgatójaként folytatja, rendszeresen koncertezik a Budapesi Fesztiválzenekarral piccolo-játékosként és tanít a Tóth Aladár Zeneiskolában.
Krulik Eszter hegedűművész
Krulik Eszter Budapesten született, hét éves kora óta hegedül. A zeneművészeti szakközépiskolában zeneszerzést tanult először, később áttért a hegedűre. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán ill. a glasgow-i Royal Scottish Academy of Music and Drama-n szerezett kitüntetéses diplomát, közben egy évet járt a bécsi Universitat für Musik und Darstellen Kunst-ra, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója.
Számos mesterkurzuson vett részt, ahol többek között Zsigmondy Dénes, Stuller Gyula, Keller András, Pauk György, Csalog Gábor és Rohmann Imre voltak a mesterei. Komolyzenei érdeklődése igen korán a kortárs zene felé fordult, ennek köszönhetően a legtöbb hazai kortárszenei koncert és fesztivál előadója, közreműködője. 2006-ban meghívást kapott a Pierre Boulez nevével fémjelzett Lucerni Fesztiválra. Szólistaként a Dutch Symphony Orchestra-val, a BBC Scottish Symphony Orchestra-val és a Glasgow Chamber Orchestra-val állt egy pódiumon.
A népzenei vonal sem áll tőle távol, hiszen az elmúlt években a Makám Együttes tagja lett.
2005 októbere óta tagja a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusoknak, de mellette aktívan kamarazenél itthon és külföldön egyaránt.
Bábel Klára
1983-ban született, Budapesten. 12 évesen felvételt nyert a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem kivételes tehetségek zongora szakára, amellyel párhuzamosan hárfa tanulmányait is folytatta. Több nemzetközi zongora- és hárfaverseny díjazottja. Zongoradiplomáját 2006-ban, kitüntetéses hárfa diplomáját 2007-ben kapta meg, majd felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktorképzésére, és a brüsszeli Királyi Konzervatórium hárfa szakára, ahol Jana Bouskova tanítványa. Több magyarországi zenekar állandó közreműködője.
küldés...
