Megnyitja:
UNGVÁRY Rudolf (író, gépészmérnök)
ZOLTÁN Mária Flóra munkásságát jelentőségénél és érdeménél jóval kevésbé méltatja, ha tisztelettel tartja is számon a mai magyar képzőművészeti szcéna. A művésznek most 80. születésnapja alkalmából nyílik kiállítása. Pályája a hatvanas években kezdődött, tanulmányait a prágai és budapesti főiskolán végezte, és első itthoni kiállítását a kritika azzal fogadta, ami művészetére mindvégig a legjellemzőbb maradt: „bemutatkozó tárlatnál ritka az olyan önállóság, szuverenitás, mint ZMF-é” – írta róla FRANK János.
ZMF a kezdeti, a hagyományos technikák eszközeivel kísérletező munkáktól a táblaképeken túllépő, ipari anyagokból készült objekteken át a későbbi évek letisztult, az olaj-vászon festészethez visszatérő, új-festői, expresszív képekig ugyanazt a tökéletesen szuverén, szuggesztív fantáziavilágot festette, amelyben a kultúrtörténet motívumainak parafrázisa alkot új rendszert, egymás mellé sodorva, hol ironikusan, hol komolyan felidézve komoly és vicces, klasszikus és kommersz elemeket, feloldva a közöttük rögzült különbséget. Legutóbbi festői korszakát, az absztrakt, színpompás, négyzetes motívumok számtalan variációját is egy kultúrtörténeti gyöngyszem, az avignoni pápai palota hálótermének kőpadlója ihlette. ZMF festészetét soha addig meg sem érintette a nonfigurativitás, ami itt kizárólagos: a ritmikus rendben egymás mellé helyezett gyönyörű kőlapok parafrázisainak, a vonalak, színek belőlük fakadó, továbbgondolt rendszereinek gazdag faktúrájú, olajat és pasztellt vegyítő sorozata bomlik ki. Gyökeresen újként, letisztultságukban, merészségükben, felszabadultságukban a nagy festői életművé összeálló korábbi korszakok tapasztalatait sűrítik és emelik ellenponttá az Avignon-képek.
Megtekinthető: 2017 05 01
küldés...
